Hogyan függ össze test és lélek? Hogyan szünteti meg a fizikai tünetet a tünet mögött meghúzódó érzelmi probléma rendezése? Belső utazásos esetek alapján ezúttal megtudhatjuk, mi bénított le egy egész végtagot.
Zoli 50 éves elmúlt, az ág is húzza. Kiváltképp így van ez agyvérzése és infarktusa óta. Éjjelente pánikrohamok gyötrik, bal karja annyira fáj, hogy nem hagyja aludni, cukra vészjóslóan magas. A mai napig rettentően megviseli lelkileg, hogy fiától távol, külföldön talált megélhetést. Tíz éve, hogy hátrahagyta akkor még kisiskolás gyernekét, akivel mindig szeretetteljes, közeli kapcsolata volt. Ez már ismétlődő minta az életében, hasonló lelkiismeretfurdalás gyötri, hogy fiatalon öccse életéből ugyanígy külföldi munkák miatt maradt el
Egész életében két ember tudta, tudja a mai napig kibillenteni érzelmi egyensúlyából (finoman megfogalmazva), édesanyja és volt felesége. Zoli a bal karját képtelen felemelni, nagyobb mozgásteret csak reumainjekcióval tudnak elérni nála. Fogásra érezhetően elgyengülnek az izmok. Talán nyomja egy kapilláris, de a tenyerén lévő izomsorvadásból is indulhat a probléma. Mindez csak apró fizikai kellemetlenség nagyobb problémája mellett, a pszichológiai tanácsadásba éjszakai pánikrohamai miatt fog bele.
Legnagyobb traumája első oldásánál, miszerint kisfiát „cserben hagyta”, hatalmas haragot érez anyja és volt felesége felé. A pokolba kívánja őket, amiért nem segítették szorult anyagi helyzetében, amikor becsődölt a vállalkozása. Úgy érzi, miattuk kényszerült külföldre. Anyósának köszön minden támogatást, amiért ott állt mellette. A negatív élmény és a hozzá kapcsolódó érzelmek mögött módosult tudatállapotban megtapasztalja belső erőforrását, melynek segítségével képes megbocsájtani magának és élete többi szereplőjének. A következő héten kisimulva érkezik. Bal karja hasogat ugyan a fronttól, viszont csodák csodájára egy hete végigalussza az éjszakákat, nem ébreszti a fájdalom.
Következő belső utazásával az agyában lévő „szétcsúszást” járja körbe, ami alaptraumájának egy másik aspektusát tárja elé. Itt a fiával beszéli át a fájdalmát, bűntudatát azon külföldi élményei alapján, hogy mindig a hazautazást várja, keserűen számolja a hátralévő napokat. Tudatos szinten tudja ő, hogy fia nem neheztel rá a kialakult helyzetért, viszont most módosult tudatállapotban tapasztalja megbocsájtását, szeretetét. A belső munka végére érzi, hogy a rézsútos elcsúszás kicsit kiegyenesedik az agyában. A következő két hétben meglepődve konstatálja, hogy nem vacakol annyit a bal keze. Éjjeli megébredései tovább ritkulnak amiatt is, hogy már nem kell többször kijárkálnia a mosdóba, elég, ha reggel könnyít magán.
Zoli a pozitív érzelmi és fizikai visszaigazolások után nagyon motiválttá válik, hogy folytassa a pszichológiai munkát. Harmadik testi utazása során megint az agyában néz körbe, ahol ugyanazt az asszimetriát találja, mint korábban. Ezzel párhuzamosan a beavatkozás alatt fájdalmasan jelez, szaggat a bal karja. Újra az ország elhagyása miatt érzett fájdalom és az anyjához, valamint a volt feleséghez kapcsolódó harag, neheztelés kerül elő. Annak idején nem tudta kimondani, mit érez. Utólag felvértezi magát egy olyan belső erővel, mely képessé teszi arra, hogy őszinte legyen mindenkivel, bármi is annak az ára. A belső folyamat során újra beszél élete meghatározó két női szereplőjével, akik meghallgatják tehetetlenségből fakadó súlyos gondolatait, érzelmeit. A bepillantás során meglátja jó részüket is, de azt is, hogy ő nem is olyan kérges, mint ez a két személy, pedig azt gondolta volna magáról, hogy ő az, aki nem tud változni. A beavatkozás végén az agy szabályossá válik, az asszimetria eltűnik, minden kivilágosodik. A testi-lelki tisztulásra egy négynapos hasmenés is ráerősít.
Két hét múlva Zoli bal karja határozottan tovább javul mind mozgatás, mind fájdalom szempontjából. Igaz, hogy a szög, ameddig meg tudja emelni nem tágult, de már tudja feszegetni úgy, hogy nem fáj. Emelt is vele, és éjjelente ugyanúgy jól alszik tőle. A pszichológiai beavatkozás másik váratlan mellékhatásaként írásképe rendezetté válik. Zoli alig hiszi, hogy nem kell a bevásárló listán filozofálnia a boltban, mit is írt oda. Az eddig ide-oda dűlöngélő, elnagyolt betűk kiegyenesednek, még a számokat is szebben írja. Emellett tele van energiával, nem viseli meg a fizikai munka. Egyre többet álmodik és jót, örömmel folytatja a tanácsadásokat.
Egy hónappal később fájdalom nélkül tudja nyújtani a szöget karja tornáztatása alatt. Már a húsz kilós vödröt is fel tudja emelni, ami kétszer akkora súly, mint amit eddig elbírt. Érzelmi kiegyensúlyozottsága, energetizáltsága stabilan megmarad. A fizikai regenerálódás automatikusan folytatódik a maga útján, két hónappal később már csak kis híja van, hogy teljesen kinyújtsa karját a feje fölött. A fájdalom a múlté, a végtag könnyedén mozog. A női oldalt (szimbolikusan a bal) súlyként lehúzó belső konfliktusok, a nőkhöz kapcsolódó harag és tehetetlenség már nem bénítják…
