Zavaró, szenvedést okozó érzelmekkel, ismétlődő negatív érzelmi mintákkal hosszú távon nehéz együtt élni. Gyötörhetnek hangulati zavarok, szorongás, indulatkezelési problémák, traumatikus élményekből visszamaradt félelmek, külső és belső konfliktusok, rossz emlékek, szégyen, bűntudat, pánik és még sorolhatnánk. Ezeket az érzéseket, melyekre egyéni életutunk során teszünk szert, akár még transzgenerációs hatások is erősíthetik, azaz érzelmileg egy ősünk megoldatlan problémáját is hordozhatjuk. A felelősségvállalás és a megoldás azonban mindig a mi kezünkben van. Érző lények vagyunk, akiket az élet és halál alapkérdései foglalkoztatnak még akkor is, ha tudatosan hátat szeretnénk ezeknek fordítani.

Mi történik, amikor az életünk hirtelen a feje tetejére áll? Amikor kihúzzák a lábunk alól a talajt? Azt sem tudjuk, hová kapjunk, mi történik velünk. A krízisre nem lehet előre felkészülni, bármelyikünket elérhet. Ilyenkor nagy segítség, ha valaki végig kísér bennünket a fejetlenség és érzelmi összeomlás viharaiban, amíg megtaláljuk a kiutat, vagy végül értelmet nyer a szenvedés.

Mondják, hogy a gyász ideje egy év. Valójában nem az idő múlása az, ami segíti a folyamatot, hanem azok a belső minőségi változások, melyeken átmegyünk. Amikor elhúzódik a gyász, valószínű, hogy bennünk maradt valami, amit nem tudtunk elmondani, megbeszélni, rendezni azzal, aki eltávozott. Ehhez sosincs késő. Ha már jó emlékek és érzések, hála, öröm tölt el a veszteségeinkre gondolva, bátran mondhatjuk, feldolgoztuk azokat.

Test és lélek egységben működnek, egymással folyamatos kölcsönhatásban állnak.

Testünk minden sejtje reagál érzelmi rezdüléseinkre, visszatükrözi és tárolja is azokat, egyszóval emlékezik. A legújabb kutatások számára egyértelmű, hogy érzelmi traumáinkat testi oldalról is meg lehet ismerni, ki lehet rezegtetni, még akkor is, ha az átélt élmény a tudat számára nem hozzáférhető. Betegségeink mögött mindig meghúzódik valamilyen érzelmi gubanc. Legyen szó egyszerű fejfájásról, nátháról, vagy valamilyen krónikusan fennálló betegségről, a hozzá kapcsolódó érzelmi elakadások oldásával pozitív irányban hathatunk testi folyamatainkra.

Allergiások figyelmébe: por- és pollenallergiára speciális, hat-hét alkalmas kezelés áll rendelkezésre.

Számtalan feszültségünk egymásnak feszülő emberi kapcsolatainkból adódik. Valójában nem kell ahhoz a másik ember, hogy magunkban rendezhessük a felgyülemlett haragot, sérelmeket, fájdalmakat, féltékenységet – ezt saját lelkünkbe mélyedve is megtehetjük. Fontos azonban felismerni, mikor van szó bántalmazásról. Testi-lelki bántalmazás esetén egészen másképp kell eljárnunk. De valahol még akkor is a mi kezünkben van az irányítás: Miért hagyjuk magunkat bántani? Hol és hogyan húzzuk meg a határt? Először kezdjünk el saját magunkhoz kapcsolódni, magunkkal egyensúlyban lenni, hogy másokhoz is ezen az alapon kapcsolódhassunk.

Párkapcsolati gondok egyéni tanácsadás keretében nem orvosolhatók, ilyen esetben mindig páros tanácsadásra van szükség, hogy a kétféle igazság és a pár között fennálló dinamika alapján folytatódhasson a pszichológiai munka.

Iskolarendszerünk nem arról híres, hogy pozitív önértékelést fejlesszen ki bennünk, de ez általánosságban igaz a magyar kultúrára is. Önbizalmunk csorbát szenvedhet a család közegétől kezdődően a nagyobb közösségeken át egészen a globális társadalmi hatásokig bezárólag. Kik vagyunk valójában, és értékeljük-e magunkat kívül-belül mint megismételhetetlen, eredendően tiszta természetű lényeket? Látjuk-e magunkban, másokban és a világban a szépséget? Hogyan juthatunk el oda, hogy „Oké vagyok, oké vagy”? Másokat értékelni igazán csak az tud, aki önmagával is rendben van.

A kamaszkorba sok minden belefér, ami nem tűnhet egészségesnek, mégis az. Az identitáskeresés természetes krízisében a serdülő rendkívül rugalmasan próbálgatja a szerepeket, feszegeti a határokat. Egyszerre távolodna a szülőtől, miközben gyermeki szeretetével még ragaszkodna hozzá. Ebben az életkorban a rugalmasság és gyors változások miatt rövidebb folyamatok is elegendők egy-egy problémán való továbblendüléshez. Kifejezetten kérhető rövid, négyüléses serdülőtanácsadás, mely félévente, évente ismételhető.

Az önismeret két fontos területet fed le. Egyrészről annak tudatosításából áll, milyen kvalitásaink, belső erőforrásaink, kreatív énrészeink vannak. Valódi, ragyogó énünk megismerése, annak transzállapotban való megtapasztalása ad biztos alapot ahhoz, hogy képesek legyünk árnyékainkkal is szembenézni, azokat felismerni, elfogadni, magunkba integrálni. Árnyék minden, ami nem tetszik, amit elutasítunk, amit megvetünk, amitől félünk. Ezzel szemben sokkal erősebb belső erőforrásunk áll, melyből bátran meríthetünk, ha már tudjuk, hogyan férjünk hozzá.